|
<center><big>'''A XIX. század költői'''</big><br>(báseň Sándora Petőfiho)<br>1847</center><br><center><big>'''Básnici XIX. stoletia'''</big><br>(preklad Pavla Országha Hviezdoslava)<br>1931<ref>Preklad bol publikovaný po smrti Pavla Országa Hviezdoslava.</ref></center>
== Slovenský preklad ( [[Pavol Országh Hviezdoslav ]]) == ▼== Originál v maďarčine (Sándor Petőfi) ==
Ne fogjon senki könnyelműen<br>
A húrok pengetésihez!<br>
Nagy munkát vállal az magára,<br>
Ki most kezébe lantot vesz.<br>
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni<br>
Saját fájdalmad s örömed:<br>
Nincs rád szüksége a világnak,<br>
S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan<br>
Népével Mózes bujdosott,<br>
S követte, melyet isten külde<br>
Vezérül, a lángoszlopot.<br>
Ujabb időkben isten ilyen<br>
Lángoszlopoknak rendelé<br>
A költőket, hogy ők vezessék<br>
A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő,<br>
A néppel tűzön-vízen át!<br>
Átok reá, ki elhajítja<br>
Kezéből a nép zászlaját.<br>
Átok reá, ki gyávaságból<br>
Vagy lomhaságból elmarad,<br>
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,<br>
Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, akik<br>
Azt hirdetik nagy gonoszan,<br>
Hogy már megállhatunk, mert itten<br>
Az ígéretnek földe van.<br>
Hazugság, szemtelen hazugság,<br>
Mit milliók cáfolnak meg,<br>
Kik nap hevében, éhen-szomjan,<br>
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából<br>
Mindenki egyaránt vehet,<br>
Ha majd a jognak asztalánál<br>
Mind egyaránt foglal helyet,<br>
Ha majd a szellem napvilága<br>
Ragyog minden ház ablakán:<br>
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,<br>
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,<br>
Addig folyvást küszködni kell. -<br>
Talán az élet, munkáinkért,<br>
Nem fog fizetni semmivel,<br>
De a halál majd szemeinket<br>
Szelíd, lágy csókkal zárja be,<br>
S virágkötéllel, selyempárnán<br>
Bocsát le a föld mélyibe.
▲== Slovenský preklad (Pavol Országh Hviezdoslav) ==
Ľahkomyseľne drnkať prsty<br>
nech strún sa nikto netýka!<br>
| 