Básnikova otčina: Rozdiel medzi revíziami

Smazaný obsah Přidaný obsah
Wizzard (diskusia | príspevky)
Bez shrnutí editace
Wizzard (diskusia | príspevky)
Bez shrnutí editace
Riadok 1:
<center><big>'''A költő hazája'''</big><br>(báseň Jánosa Aranyho)<br>1851</center><br><center><big>'''Básnikova otčina'''</big><br>(preklad Pavla Országha Hviezdoslava)<br>1931<ref>Preklad bol publikovaný po smrti Pavla Országa Hviezdoslava.</ref></center>
 
== Slovenský preklad ([[Pavol Országh Hviezdoslav]]) ==
== Originál v maďarčine (János Arany) ==
„Művész hazája széles e világ;<br>
A hírnév országutját lakja ő,<br>
S ez út hosszába' minden olajág,<br>
Minden babér az ő számára nő.”<br>
Ám hadd legyen, nem tagadom,<br>
Övé, mely bírja őt, a hon:<br>
De szívem azt sugja minduntalan,<br>
Hogy a költőnek egy – csak egy hazája van.<br>
 
Kezdődik e hon a csendes tanyának<br>
Küszöbjén, melyhez emlékezete<br>
Köté legelső végét fonalának,<br>
Midőn először útnak erede;<br>
Hová e gondolatvezér<br>
Mulatni vissza-visszatér -<br>
És egy szerény zöld ággal megpihen,<br>
Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.<br>
 
Ott ismerősen vészik őt körűl<br>
Gyermekkorának játszótársai;<br>
Eléje ott nyájas szóval kerűl<br>
Az agg szülő - tán már csak néhai;<br>
Minden szöget, minden zugot<br>
Úgy lel, miképen megszokott,<br>
Bár őse telkén most a vén Idő<br>
Új gazda: bont, épít, ahol s mint kedve jő.
 
Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd<br>
Anyai tejnek édes folyama,<br>
E szó nyitá meg szívét és eszét<br>
Ajkára ez simult, hogy dallana;<br>
Szerelme bimbó-hajnalán<br>
E nyelvet érté a leány,<br>
S ezen viszonzá a „szeretlek”-et<br>
Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.
 
S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,<br>
Vele érzésben és nyelvben rokon;<br>
Dala e nép közt ajkrul-ajkra száll<br>
Örül vagy sír az édes hangokon;<br>
Fogékony ott minden kebel<br>
A dalra, melyet énekel, –<br>
S hogy ebből semmi hang el nem veszett,<br>
Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!
 
Ameddig ily nép fogja őt körűl,<br>
Nép, melynek érzi keble, zengi szája<br>
A költő énekét, – addig terűl,<br>
Ott éri végét a költő hazája;<br>
Azontúl maga jövevény,<br>
Dala üvegházi növény,<br>
Legszebb illatja, színe kárba megy:<br>
Széles világon nincs népe s hona – csak egy!
 
Innen, hogy ő e népet és hazát<br>
Szeretni tudja kimondhatlanúl:<br>
Nem a dijt méri, melyet tán az ád,<br>
Oltára nem önző lángokra gyúl;<br>
És, bárha szűk, és bárha gyér<br>
A jutalom és a babér:<br>
Ő e honért, e honnal s honnak él, –<br>
Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.
 
Boldog, ha büszke lantján a haza<br>
Dicsőségének napját zengheti!<br>
Ha nincs multjának vérző panasza;<br>
S reménye vásznát jó szél lengeti!<br>
A dal, mit így teremt ujja,<br>
Egy nemzeti hallelujah,<br>
Visszhangja messzi ég alá kihat –<br>
És fölverendi a késő századokat.<br>
 
De bár fogy a nép és hazája pusztul,<br>
És a jövendő hallgat, – nem felel,<br>
Bár keble csak bánat dalára buzdúl:<br>
Honát a költő mégse’ hagyja el; -–<br>
És, mely alélt hattyú gyanánt<br>
Várja magára a halált –<br>
Ő nemzetének hattyuéneke,<br>
Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.<br>
 
== Slovenský preklad (Pavol Országh Hviezdoslav) ==
„Vlasť umelcova je ten šíry svet:<br>
on slávochýru hradská obýva,<br>